Már jó ideje mondjuk:
„semmi sem az, aminek látszik.”
De tévedtünk.

Minden az, aminek látszik. 

Az eltérítés ugyanis döntő mértékben 
nem a valóság díszletezésével történik, 
hanem az értelmezésed irányításával.

*
A könyv
egyik üzenete az, hogy
 az emberi faj beláthatatlan idők óta
genetikailag megalapozott belső, és folyamatosan „frissülő”
on-line tudati eltérítésnek van kitéve a hatalmi piramis csúcsán lévőnek gondolt
úgynevezett háttérhatalmat is uraló idegen entitás részéről, 
amelynek a különféle 'emberi' szervezetek
csak levezénylő helytartói.

I.
Egy pillanatig sem állítjuk, hogy
könyvhöz használati utasítást adni ne volna
kissé szokatlan, de most szükséges némi előzetes

FIGYELMEZTETÉS.

Ez a könyv
személyes és civilizációs (faj) szinten
egyszerre hajtja fel a fátylat egy láthatatlan arc,
életünk meghatározó titka elől, hogy mindkét szinten
érthetővé váljon (válhasson) az érthetetlen.

Címe: Szeretőt keresek

Egy hajdani,
meglehetősen valószínű
másodteremtési művelet részeként
spirituális fejlődésünket minduntalan visszanyeső,
gondosan rejtett algoritmusok kerültek
az emberi férfi–nő kapcsolat
vezérlőprogramjába.
Az átprogramozás
saját védelmi mechanizmusa
kifinomult érzelmi áttételekkel is
BLOKKOLNI TÖREKSZIK BENNED
minden olyan adat helyes értelmezését,
amely az eltérítés felismeréséhez vezetne.
Az eltérítők számára ez létkérdés,
mert mindent erre alapoztak.
Átprogramozott reflexeink és 
késztetéseink megnyilvánulásait már
’rendes' viselkedésnek tekintjük,
vagy éppen azok létezésének 
teljes tagadásában élünk.
A feltárás révén ilyenekkel szembesülni
– valószínű eredetük ismerete nélkül –
hajó alatt áthúzásként élhető meg
érzelmileg számodra is. 
Ez a drámai fordulópont, mert
miközben reflexes elutasításodat
megalapozott, jogos önvédelemnek véled,
éppen vele blokkolod felszabadulásod esélyét.
Minél előbb számolsz egy kódolt eltérítettséggel,
annál több időd marad jelen megtestesülésedben
átsétálni félelmeid kapuin a kapuőrök mellett.
A könyv szövege kénytelen modellezni
azokat a fő tényezőket is,
amelyek miatt
minden
átkelés
megpróbáltatás.

Ha ezt a könyvet mégis végig tudod olvasni, lelazulhat néhány ős-ballasztod.
Illetve, ha képes vagy önként letenni azokból, akkor el fogod tudni olvasni.
Más szóval: kezeld munkahipotézisként, és vedd szemügyre úgy a világot.
Lásd egy benned lévő, önmagadtól elválasztó labirintus alaprajzaként.
Halld meg árbóchoz kötözve, mint Odüsszeusz a szirének énekét.
Nem kell, hogy bármit is elhiggy belőle, de attól kezdve
felkészült leszel bármi különös eshetőségre is. 
Ez, a kiterjesztett látásmód a lényeg.
Mindig saját hozzáállásunk
a kapu őre.
*
Az átprogramozók ma információáradattal, és
a megnevezések és szinonimák folyamatos összezavarásával,
„kulturálisan” tartatják fenn velünk az uralmukat
saját magunk fölött.
Miközben
csakis saját magunk
ítélkezünk saját magunk fölött.
Saját magunk pedig mindent, saját legtitkosabb 
gondolatainkat is tudjuk, és számontartjuk.
Ezért valójában minden tagadás
fölösleges volt, és lesz is.
Eléd van téve
minden
titok.

II.
Majdnem minden,
amit a hajó alatt áthúzásról tudni kell

A hajó alá vetett kötéllel sorstársaid húznak átfordítottan
a rémületes mélység felé. (Nem tehetnek mást.)
Méghozzá sietősen és elszántan, hogy túléld.
Tudják, amit te rémületedben éppen nem:
mélyebb valóságodba emelkedsz
a hajó túloldalán.

III.
Egy áttételes és szövevényes világban
a támadások is áttételesek és szövevényesek.
Csakhogy miközben magad is a szövevény része vagy, és
kizárólag áttételes leképeződéseid lehetnek a szövevényről,
halaszthatatlan volna erőteljesen tudatosulnia, hogy
bármiféle külső beavatkozónak elegendő 
a leképeződéseket felügyelnie. 

Ha a felismeréshez vezető informálást
tévesen olyan sérelmes helyzeként azonostjuk,
amelynek kiváltó okairól éppen infomálni akarnak, 
és ezért berekesztjük a feltáró információk befogadását,
a megértési folyamat vélt megtámadásunk képzetévé alakulhat. 
Ha a könyvet mindezek mellett sem támadt kedved
közelebbről is szemügyre venni,
búcsúzzunk könnyedén!

IV.
Már majdnem igazinak tűnő könyvismertető rész következik, 
amit éppen ezért majdnem fölöleges is elolvasnod

A könyv szövege – sajátos textúrát képezve – már a borító címoldalán elkezdődik, hogy a hátoldalon, majd a tényleges belívben folytatódjon. Ám ez sem csak úgy ’simán’, mert az az óvatlan olvasó, aki belemegy ebbe a játékba, hétszer fordítja át a kötetet, hogy aztán nyolcadszorra  „hátulról” üthesse föl azt… 

Az ellenkező irányból is olvasható, és lényegileg ugyanabba a pontba érkező tartalomban a szerző nem kevesebbet állít, mint hogy az ember másodteremtett lényként az elsődleges, vagy isteni Teremtés speciálisan átprogramozott változata, és egyre erősödő ’emlékeztető frissítéseknek’ (buster) is ki van téve. Ez az a hatás és következmény, amit beazonosítatlanul tapasztalunk, és megannyiféleképpen élünk meg.

A szerző a szerelem, a férfi–nő kapcsolat, mint legfontosabb tényező vonatkozásában vázolja az erősen valószínű idegen beavatkozás technológiáját.

Ha nem ismered fel az anomáliák keletkezési módjait, 
az elhatalmasodó kifejleteket már aligha tudod kezelni.

Az ezt az alapgondolatot szemléletesen ábrázoló kép a borító füleken címlap – két összeilleszthető részben – a füleken került „elrejtésre”, ahogy az egyik kulcsmondat is csak a hátsó borító belső oldalán olvasható.

A szöveg mozaikszerű szerkezete az emberi felfogás hasonló működésének és egyben egyszálú, szakadozott figyelmének illusztrációja. Egyáltalán: a kötet szokatlan formai kialakítása és szerkezete egy ’nem-vizuális’ illusztrációhalmaz szerepét is betölti.

A tartalom közismert pontok összekötésével körvonalaz egy képet, csak mintha az összekötendő pontok számozása lett volna összekeverve ezidáig, és most ugyanazoknak a mindenki által ismert pontoknak más sorrendben történő összekötése egy kozmikus információs háborút vázol fel, ami a tudatunkban és még inkább a tudatalatti színterein zajlik.
Szóval, nagy szükségünk lenne
újra
kijáratra
a mérgezetlen
szerelemhez.

A „Szeretőt keresek” lényegileg feltérképezi a jelenlegi emberiség férfi–nő viselkedési alapmintázatát, és javasolja ennek a mintázatnak részben idegen, művi eredetét: átprogramozottságként való felismerését.
Ez a koncepció tudati–lelki értelemben felmentést is jelent. Ugyanakkor tévessége/alaptalansága esetén megkerülhetetlen a végkövetkeztetés, hogy önállóan, segítség nélkül ’fejlődtünk’ (volna) ide, jelen viselkedésmintázatunk valóságába.

A belénk helyezett (és különféle „emlékeztető” narratívák által folyamatosan frissülő) algoritmusokból fakadó viselkedésmintáknak már a közelítése is változatos módon megnyilvánuló programozott tagadást és elutasítást vált ki. A nőkből közvetlenül, a férfiakból olyan (félelmi/megfelelési) reflexek révén, amelyek eredményeként annak még a gyanújába se kívánnak/merészelnek keveredni, hogy bármi közük volna akár csak a téma felvetéséhez is. :)
Így az elhatárolódásként megnyilvánuló tagadás és elutasítás a férfiak részéről is szinte teljes, amit elősegít az élből konteónak nyilvánítás lehetősége, és támogat (kibúvót kínálva) a könyv címe is. Bár ezekre alig mutatkozik szükség, mert bármilyen „súlyos” téma tényleges átgondolásától megbízhatóan védelmez a totális (szétszóró) információözön is.

Nem az a legfontosabb kérdés, hogy a könyv  „idegen beavatkozás” koncepciója valóság-e, hanem az a személyes önvizsgálat, amit ennek kiderítése érdekében elvégzel. Pontosabban, hogy elvégzed-e..
Addig ugyanis stációk vezetnek és éppen a stációkon átjutás a lényeg.
Az eltérítettség-koncepció minden valószínűség szerint helytálló, de kisebb tétért még kevésbé mozdultál volna.

Ha bármely, addig ösztönös cselekvés-sorozatunk tudatosul, azzal minden megváltozik: kiszolgáltatott sodródásból varázsütésre szabad választási/irányítási lehetőségek kínálkoznak. Addigi kényszerű hurok-útvonalakból pozitív tendenciákhoz vezető leágazások válnak láthatóvá. Éppen ezért – számodra – egy bizonyos irányú tudatosulás TILTOTT. A „biztonság kedvéért” pedig szinte bármiféle tudatosulás…
Az átprogramozottság azt mondja: „Maradj ott, ahol vagy!”. De még inkább, hogy „Csússz visszább!”

Az idegenek – az egykori, kiindulási átprogramozáson túl – egyszerűen hatalom-menedzselést végeznek, viselkedési/reagálási utasítások folyamatos betáplálásával. A programok és mintázatok folyamatosan „frissülnek. A végső lényeget tekintve mindegy, hogy a felügyelet folyamatos vagy szakaszos, mert a „folyamatos” mindössze sűrűbb és finomabb, míg a „szakaszos” ritkább, de drasztikus tudati/társadalmi beavatkozásokat jelent. A tudati/tudat alatti irányítás lehet az alapértelmezett „light” mód, de ez egyáltalán nem zárja ki az egyéb (monstre fizikai) beavatkozási formákat. Mindkétféle beavatkozási mód pontosan leszűrhető az úgynevezett történelemből. Vagy akár a jelen helyzetből.

Az információk (értesülések, felismerések, tudások) is feltartóztathatatlanul haladnak a maguk kijelölt/evolúciós útján egy rendezett, összefüggő mintázat/mátrix felé, amíg valamiféle, éppen  szinkronba kerülő 'inteligencia' manifesztálni nem képes azokat. Nem állapítható meg pontosan, hogy ez a folyamat az információk vagy az azokat átfogóan érzékelő és leképező elme-szövevény/inteligencia evolúciója-e, de valószínű, hogy a leképező elemszövevény számára mindig létezik egy olyan kritikus (már nem rezonáns) információ mennyiség/minőség, amelyet már nem képes kezelni/feldolgozni/értelmezni – saját drámai megváltozása nélkül. Drámai változáson – a benne magában zajló információ-evolúció következményeként – átlényegülés vagy megsemmisülés értendő.  Egy ilyen elágazási pont fajunk számára immár teljes aktualitással is bírhat. Lásd a Föld bolygón eddig létezett öt vagy hat (illetve ki tudja hány) letűnt technikai civilizációt.

A rabszolgatartó másodteremtőnek – uralma és az irányítás megtartása érdekében –  meg kell akadályoznia az uralmának kitett faj visszatérését az elsődleges teremtői programhoz. Ezért nincs más választása, mint a pontosan kiszámított mértékű, folyamatos, szelektált megsemmisítésünk. A parazitaság lényege okán ez a logika megkerülhetetlen. (Miközben a parazitaság jelenlévősége nem kétségbevonható.) 
A részleges megsemmisítés méretezése rendkívül összetett, nehéz és kockázatos folyamat „mindkét fél” számára, ezért a kimenetele is mindig nagyon bizonytalan. A részleges megsemmisítés akár folyamatos, akár szakaszos, a GAZDÁLKODÁS része. EZ ZAJLIK. 
A kérdés csak az, hogy terményként azonosítod magad, vagy a Teremtés isteni részeként. Az önazonosítás senki és semmi számára nem kerülhető meg. 

Megszállásunk a kompkex működésünk pontos ismeretén alapul. Ezért nem megengedhető, hogy a megszálló jobban ismerjen, mint te saját magadat.

Megszállottságunk csak pszichológiai működésünk pontos ismeretén alapulhat a megszálló részéről, úgy egyéni, mint faj szinten.
A megszállás lehetősége például a miénknél kiterjedtebb érzékelési határok és egyirányú telepatikus befolyásolási képességek birtoklása esetén közvetlenül adódik, illetve ezeken túl már csak szándék kérdése, ami viszont a „sokszínűség” részeként is felfogható. A 'multidimenzionalitás' misztikusnak tűnő kifejezés, de valójában csak ennyit jelent. Egy átprogramozáson alapuló uralomhoz/megszálláshoz nem kell semmilyen további különleges tudás vagy erőfeszítés, elegendő egy tágabb működési intervallum, ami a másik oldalon lehatároltság. DE CSAK HA  A MEGSZÁLLOTT FÉL NEM FEJT KI ELLENÁLLÁSt. Ha a megszállási kísérlet/folyamat ellenállásba ütközik, vagy ami még érdekesebb, ha menet közben ellenállás ébred, azzal új feltételrendszer keletkezik, ami a lehetőségek szintjén mindent megváltoztat. Ez viszont azt jelenti, hogy akár bolygófoglalásról, akár egyszerű parazitaságról van szó, a védekezés/kiszabadulás alapfeltétele a dinamikus lényegi felismerés, amit röviden éberségnek nevezünk, és egyben az életben maradás alapfeltétele is.
Erről nincs több mit magyarázni. Ez az üzenet. A könyv csak Illusztráció. Afféle felismerési segédlet. 
Kakukktojás-algoritmusok jól feszerelt börtönében élünk, és ennek megértése az irány a szabadulás felé. 
De neked ezzel nincs semmi dolgod, ha maradni akarsz.

Véleményt írok...